Azt találtam ki, hogy nem fogom nagyon előre fejben megszerkeszteni, miket írok és miket nem.
Van, amikor csak egyszerűen úgy érzem, írnom kell. És onnan tudom, hogy vállalható e magamnak, amit írok, hogy szinte kifolyik magától a billentyűzetemről az írás, nem kell rajta gondokodnom és szerkesztgetnem, vagy legalábbis nem sokat.
Csak úgy jön.
Ha így csinál, ha a mondanivalóm ráfolyik a billentyűzetre és az vezérel, nagyon nem lövök mellé.
Hát akkor kezdjük is el.
A következő bejegyzéssel, pl.
