"azóta szüntelen őt látom mindenhol meredten nézek a távolba otthonom kőpokol szilánkos mennyország folyékony torztükör szentjánosbogarak fényében tündököl"
- Nem hiányzik? – kérdezte Gwagged Annwn, a Tó Istennője. Egy sziklán ült, a Tó mellett. Mint egy sellő a tenger közepén. Csak Ő nem félszerzet, mint egy sellő. Úgy értem: teljesen emberi. Leszámítva a szemét, persze.…